Nem az a buta ember, aki valamit nem ért meg, hanem az, aki megérti ugyan, de úgy cselekszik, mintha nem értené. Charles Richet

Élünk a lehetőségekkel

Van az a szlogen, miszerint azt edd, ami a földrészeden, országodban megterem. Akkor egyed, amikor terem. Illetve olyan gyógynövényekkel gyógyítsd magad, ami a környezetedben terem. Hisz már Gyuri bácsi is megmondja: a mindenhol gazdagon termő gyógynövények pont az adott környéken élők betegségeire, problémáira teremnek. Azaz ha egyik évben egyik növényből van sok, akkor olyan megbetegedésből várható több, vagy már meg is van.

Nálunk rengeteg van mindenből, de itt ez egy gazdag élővilágú terület. Vannak forgalomtól távol eső helyek, nem is kell sokat talpalni érte. De ez sajnos nem mindenhol adott. Mert a forgalomtól minimum 20 méterre essen a növény szedési szakasza, de ez a városban nehezen kivitelezhető, lévén nincs ilyen helyből túl sok. Ilyenkor boltban célszerű megvenni a növényt, azok garantáltan ellenőrzött termelésűek, feldolgozásúak.

Van amit én is veszek, mert egyrészt errefelé nincs, vagy nincs időm szedni, vagy nem megoldható pl. a bojtorjángyökér szedése, amit csak első éves növény alól lehet szedni, és csak a letermés után. A gyógynövény pedig leginkább a gaz kategória az embereknél, szóval kaszálják. Ki tudja ezt követni, mi hol volt, ha le van kaszálva?

Amire a cím utal, az inkább az, hogy milyen felépítésű az adott embercsoport aki egy-egy területen él, mi a felépítéséhez leginkább szükséges ásványi só összetétel, stb.
Sokat gondolkodtam ezen, vajon ilyen szempontok alapján válasszuk-e ki a natúr sót. Van-e ennek ésszerű indoka?
Magyar ember vagyok, a Parajdi sóbánya volt a magyar sóbánya, jelenleg Románia területén van. De akkor is az közép-Európa legnagyobb sóbányája, csak az lenne a nekünk való? És aki külföldön él? Vajon a szervezete alkalmazkodik a helyi viszonyokhoz, és mások lesznek az igényei? Vagy ehhez több generáció kell? Ha mediterrán területen él valaki, akkor az ottani zöldségek-gyümölcsök válnak számára elemi táplálékká, vagy marad a születési helyének megfelelő a tápanyag igénye?
Vajon vissza lehet vinni mindent és mindenkit oda ahonnan származik?
Azt hiszem ezekben a kérdésekben van értelme a globális gondolkodásnak.
Azért az egyért célszerű olyat venni ami helyi, mert azt nem terheli akkora szállítási költség, nem szennyezte közvetve annyit a környezetet. De megszoktuk már a narancsot, a citromot, a mangót. Szeretjük a kakaót, a kávét, bár az sem itt terem, elég messzire kellene menni érte.
A kukorica, a burgonya sem helyi érdekeltségű, Amerikából származik, de évszázadok óta része az európai táplálkozásnak is, furcsa lenne nélkülük.

Szerintem az "azzal élünk, ami van" szlogen megfelelőbb, mint az "azt edd, ami nálad megterem", de persze mindenki úgy él, ahogy neki a legjobb.
Amerikában élve is kultiválhatjuk a magyar sót, de ha helyivel élünk, akkor ahhoz fog a szervezetünk alkalmazkodni.
Nem ez a legnagyobb probléma okozó, nem ezek miatt van a sok betegség.
A testünk nagyon okos szerkezet, rengeteg mindenhez tud alkalmazkodni. Ami viszont bajt okoz, ha ennek tudatában mérték nélkül mérgezzük.
Ide tartozik a hormonális fogamzásgátlás, rendszeres gyógyszerszedés, a kőolaj származékok használata (sampon, szappan, fogkrém, krémek, testápolók->gyógyszertári is!!<-, bolti hintőporok, alumíniumsós dezodorok, mosópor, öblítőszer, stb.).
Ide tartozik még a dohányzás, a napi 2 csésze kávénál több fogyasztása, a tartósított, többszörösen feldolgozott élelmiszerek fogyasztása, a mikrohullámú sütővel való étel-gyilkolás, annak negatív sugárzása a lakásban (még egy mobil telefonnak is méteres elektromágneses mezője van, a mikro a legnagyobb képernyőjű tévének is sokszorosa).
Mindent elkerülni persze nem tudunk, sokat agyaltam, írtam már erről. Ha hirtelen minden műanyag eltűnne, bajban lennénk. Vagy ha minden ami elektromos, hirtelen kikapcsolna, az is megbénítaná az emberiséget.

Tehát nagy léptékben nem az a megoldás, hogy mindenkit vissza az őskorba, mert a fejlődést és haladást nem lehet megállítani. De a nyakló nélküli, kierőszakolt modernizálás teljesen felesleges. Kicsiben kell gondolkodni, nem szabad beállni a "fogyasztói társadalom" hamis szlogenje mögé, csak akkor élni az elektromosság előnyeivel, ha muszáj (néha egyszerűbb felseperni, mint bekapcsolni a porszívót). Kevés odafigyeléssel rengeteg energiát, pénzt lehet megspórolni.
Tudom, a pazarlás a legtöbb emberre nem húzható rá. Mert mindent be kell osztani, mindenki fizetésből él, és próbál spórolni. De nem csak a saját léptékünkben kell gondolkodni, ezért leoltom az oviban is a villanyt, ha úgy látom: már elég a beszűrődő fény.
Megnézzük mennyi a napi áramfogyasztásunk, és pár napig figyeljük, mit-mennyit használunk. Majd kiszűrjük, mivel lehetne esetleg csökkenteni, próbálgatjuk mi az, ami kiiktatható.
Élmény lesz.

Egy éve még napi 20-25 kW volt a fogyasztásunk.
Most 6-10 kW közt mozog.
Ez attól függ, hogy kályhán melegített vizet öntök a mosógépbe, a mosogatóba, és a fürdőkádba, vagy kényelmesen a bojlert és a mosógép melegítőfunkcióját használom. Még annyi, hogy a fagyasztóm egy fűtetlen sufniban van, most a mínuszok idején ki van húzva, és nincs mikrónk.
Amúgy tévézünk (napi 3-4 órát megy a készülék), rádiózunk, van számítógépünk, töltjük a mobilokat, és nem gyertyázunk.
De mi nyolcan vagyunk, az sok. Ahol kisebb a létszám, ott még kisebb a fogyasztás.

1 megjegyzés:

  1. Szeretek ilyeneket olvasni:) Most, így a reggeli kávézás közben jól is esett nagyon. Aztán jöhet a munka! :)

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...